A perverz, a miniszter es a soha el nem fogyo sor

2013 március 8. | Szerző: Dori85 |

Na Dragaim,

Az egesz mar hetfon elkezdodott. Egy day off-al nyitottam a hetet, amit a kedvenc beachemen toltottem, ahol a legnagyobb problemam az volt, hogy hogyan keszitsek olyan fotot ,amiben a hevereszo labam es a hullamzo tenger egyarant benne van ugy ,hogy meg a horizont is egyenes legyen… Szoval tok stresszes volt na…:)

Nehany oranyi fetrenges utan haza fele vettem az iranyt, fulemben nem meglepo modon Parov  Stelar bombolt es eppen igen jol ereztem magam,amikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy 60-65 ev koruli fiatalos ( na azert annyira nem…) oreg foszer magyaraz nekem valamit. Mivel epp emberbarat kedvemben voltam, gondoltam jo fej leszek es kiveszem a fulhalit, hagy mondja amit akar.

Majd megkerdezte, hogy ugye en vagyok az a muvesz akinek nemreg kiallitasa volt itt Maltan? Hat gondoltam magamban, Papa, ha tudnad, mennyire vagytam arra, hogy valaki egyszer ezzel a szoveggel leszolitson…de nem,sajnos nem vagyok en semmilyen muvesz, maximum neha muveszies kirohanasaim vannak, de semmi tobb.

Persze nyilvan nem volt  szo itt semmifele kiallitasrol,csak valami nagyon frappans szoveget akart bedobni az oreg. De azert adtam egy eselyt neki, hatha valami ertelmes sul ki a dologbol. Elkezdtunk beszelgetni. Vagyis inkabb jott utanam/velem, szoval nem volt mit tenni. Elmondtam ki vagyok, mit akarok, mit csinalok, honnan jovok.  Erre egybol jott az anekdota, hogy jajj o volt Magyarorszagon Pesten meg Pecsen es micsoda hely, hogy szereti, foleg Pecset, de csudajo hey ho. Orultunk, mint allat.

Mar kezdtem kicsit unni ezt a celtalan bajolgast, gondoltam csak elorukkol mar azzal a libidos temaval,vartam egy kis dumat a magyar lanyok szepsegerol, vagy valami, de semmi. Ellenben megkerdezte, milyen a viszonyom word es excel baratainkkal, en meg bekamuztam, hogy rendkivul jo. Aztan kibokte a Papper, hogy hat o a kormanynak dolgozik, es hogy nekem nem kellene kavezoban dolgoznom, meg hogy majd o nekem segit titkarnoi allast szerezni. Hirtelen mosoly villant az arcomon, euro jelek a szememben es mar csereltuk is a telo szamokat, semmi perverzio, baratsagos kezfogas es hamarosan hiv munka ugyben.

Abszolut deliriumban usztam, hogy te jo eg ilyen meg letezik,persze a masik felem mar kezdte a szkeptikus sutyorgast, hogy ugyan mar, most meg nem mutatta ki a foga feherjet, de aztan majd lehet kesobb bukik ki a dolog lenyege…I can give u a job If u give me a blowjob. 

Szoval volt bennem egy adag ketely, de azert sikerult elnyomnom, inkabb arra tippeltem volna, hogy nemes egyszeruseggel nem fog felhivni.

Nem is hivott. Irt. Ket nap mulva. Arrol, hogy hogy vagyok… Milyen a napom… Milyen jo volt velem beszelgetni…Abszolut nem ertettem minek futja ezeket a koroket, de gondoltam, lehet olyan mint az angolok: udvariaskodnak egy sort, mielott kozlik, hogy eg a haz. Hat vissza udvariaskodtam, erdeklodtem, hogy hogy van. Irta, hogy rendkivul jol bla, bla, have a nice day. Ennyi. De hol a melo ajanlat, oreg???

Tok zavart lettem tole.

Aztan masnap megint kaptam egy uzit, hasonlo sallangszoveg utan, van e kedvem pentek este talalkozni vele. Ennel a pontnal meg a remenyteljes naiv oldalam kb. 5%-ban jelen volt, de nehany ora elteltevel mar a duhongo furia vette at a helyet, hogy mit szarozik velem ez az ember, mondja meg mit akar. Aztan meg nehany ora elteltevel megmondtam neki, hogy bacsi, koszi az invitalast, de mas programom van, legyen szep a napod, oszt csa.

Nem tudom mit akart, lehet nem volt merev perverz csak szereti a fiatal noket, de felhuzott. Ennel meg talan az is jobb lett volna, ha mar a talalkozaskor bedobja a blowjob dumat es akkor legalabb tudtam volna mit is akar. De igy fogalmam sincs. Azota hivott egyszer, de szerintem lassan rajon, hogy inkabb az 50-es haziasszonyok kozott kellene keresgelnie…

Szoval igy kezdodott… Aztan kedden jott a miniszter…

A kedd is igen jol indult. Eloszor is reggel megjelent a busz. Raadasul idoben. Na meg rajottem, hogy van akinek szarabb mint nekem.Ugyanis leult mellem egy stewardess, full sminkben, full hajban, full harisnyas magassarkus mindensegben. En 4.45 -kor kelek, hogy kb. fel ora alatt emberi format oltsek es elinduljak. Neha lustalkodom. Olyankor elmarad az emberi forma es csak elindulok. Na most elkepzeltem, hogy neki, vajon mikor kell kelnie, mire ezt a sok pereputtyot a testere kenyszeriti???Es a teny, hogy van aki jobban szenved mint en, rendkivul felvidamitott. ( Igen tudom ez egy undorito tulajdonsagom, de ez van…) Es meg en akartam stewardess lenni….te jo eg… Mondjuk valoszinuleg jobban is keres mint en:)

Na szoval beertem a munkahelyre, megittam a szokasos ebreszto kavemat es indult a nap. Kb. 9-ig minden renben is volt, aztan kezdtem eszlelni, hogy az osszes fonok – meg Simon is – egyre feszultebb, mindenki oltonyben rohangal fel – ala, pakolnak, tesznek –  vesznek. Szoval egyszer csak megkerdeztem trainer kollegamat, hogy ugyan arulja mar el, mire ez a  nagy izgalom, mire kozolte, hogy a maltai miniszter es kiserete erkezik, meg a tv es minden tartozeka.

Ohhh…na hat szamomra ettol fuggetlenul ment volna tovabb a nap minden gond nelkul, az egyetlen dolog amit egesz nap vartam, hogy vegre szunetem legyen es irhassak szulinapi sms-t  Tesomnak meg Anna baratnomnek es miniszter ide vagy oda engem ez jobban izgalomban tartott.

Na, de a fonokseg nem hagyta, hogy nyugalomban legyunk, ugy terjesztettek a panikot, mint  a leprat es mar lassan fonalat lehetett volna szoni a levelegoben terjengo feszultsegbol. Kozben en manageri utasitasra vakartam fel a ragokat a padlorol, kozben berohantam  a bar moge csinalni nehany flat white-ot, mert a kollegaim kozul senki nem erezte eleg biztosnak a tudasat, ezert mindig engem kertek meg, szoval mar kezdtem teljesen lefaradni. Aztan megjott a brigad es en megkerdeztem az egyik idosebb kollegamat Freddy-t ,hogy melyik O, mire mondta, hogy amelyiknek alig van haja, a legrondabb:D Az igazi hu alattvalo ugye…

Aztan odajott, kezet razott nehany munkatarsammal, en probaltam szelen maradni, mert gondoltam eleg hulyen jonne ki, ha hozzam szolna maltaiul en meg mondanam, hogy : sorry?

Azert nem semmi. Kijovok Maltara es 1 honapon belul mar celebet is latok. Cool. Hat meg az, hogy masnap ertesultem rola munkatarsaktol, hogy akarmennyire is probaltam bujdokolni, csak benne voltam a tv-ben. Ennyi. Aki hirnevre szuletett nem hadakozhat ellene, a sors megteremti a korulmenyeket:)

Aztan a kedd szepen lassan eltelt, de mindenki ugy lefaradt ettol a feszult naptol, mintha egy hete folyamatosan dolgozna. Nekem masnapra izomlazam lett a kavefozestol az ujjaimban, meg a jobb karomban, meg fajt a labam stb. Masnap reggel ugy mentem be dolgozni mint egy csipas macska, szoszerint kozrohej targya lettem mikor meglattak, szerintem lejott, hogy azt sem tudom hol vagyok…Aztan valahogy beindultam.

Majd egy gyors csutortok utan, bekoszontott az ordogi pentek, vagyis a het utolso munkanapja szamomra. Hatarozottan jo nap volt, porogtunk, mi is meg az ido is, aztan olyan 1 ora korul elindult a kaosz. Kiderult hogy aznap nemzeti unnep volt Maltan es az osszes maltai autoba vagta magat, hogy magahoz ragadjon egy bogre kavet, na meg meg az utasok is ittak – ettek volna, szoval megszuletett a soha el nem fogyo sor….

En mindosszesen masfel orat dolgoztam a bar mogott, de azt hittem agyhalalt halok. Eloszor a kedves vendegekkel cseveresztem a penztargep mogul, majd  diszkreten felorditottam a kollegaknak, hogy ” I hate people!” Miutan a kavekat keszito sracok kirohogtek magukat egyikuk atvette tolem a penzelest, es en mentem a kis kavegepemhez. Simon es en nyomattuk a bizniszt, porogtunk. A tej mar elfogyott a hutobol, hoztunk a konyhabol, nem is volt idonk bepakolni a hutobe…de igy is nyoma veszett  gyorsan…Volt egy pillanat amikor mindketten hatra neztunk, hatha elfogytak az emberek, majd tudomasul vettuk, hogy hat nem. Ijedtseggel kevert mosollyal egymasra neztunk es folytattuk…Volt egy masik pont amikor az egesz hely kezdett egy katasztrofa film helyszineve valni. Kisgyerekek orditottak, mindenbol csak a zaj aradt, en mar azt se tudtam mi volt a rendeles, az emberek csak jottek, egyre ingerultebbek lettek, mert varni kellett…De azert jot rohogtunk. Aztan egyszer csak abba maradt…Eljott a  szentseges 4 ora es en vagtattam haza, hogy kezdetet vegye a szabad hetvegem…

Egeszen roviden osszefoglalva  a hetvegemet semmi kulonoset nem csinaltam. Szombaton probaltam regeneralni a testemet, majd shoppingoltam, mivel keddre hivatalos vagyok egy interjura a Zara-ba ( oh jeahhh) es hat oda azert ki kell nezni valahogy. De ez a shopping is inkabb andalgos volt , mint rohanos, csak ugy kenyelmesen, mint az oregek:) Majd este megneztem egy creepy ijesztgetos movie-t  -persze 5000 reszletben, mert mindig meg-meg allitottam, es valami gondolat elterelot neztem, mert kulonben bekaksiztam volna. Ma pedig tettem-vettem, szepitkeztem, meg irtam ezt Nektek.

De persze mindekozben az agyam pattogott. Na nem  eroltetetten csak olyan finoman. Mondjuk ugy figyeltem, hallgattam, atgondoldoltam, konkluziot vontam.

Es most akkor egy huszarvagassal at is csapok a kultura rovatba…melynek mai sztarja, nem egy ember, film vagy konyv, hanem inkabb egy eszme, amit ujra es ujra felfedezni velek sok filmben, konyben es ember gondolkodasmodjaban.

Ez az amit en csak “hedonizmusnak” hivok, de valojaban ez sokkal tobb annal.

Ha nagyon az elejen akarom kezdeni, eleve ez az eszme hozott ide Maltara…Idejottem egy elhetobb elet remenyeben, hogy valamivel tobbet szivhatok magamba az elet esszenciajabol, mint mondjuk Londonban. Bizonyos szempontbol egyebkent nem  is tevedtem.

En alapvetoen abban hiszek amit Hemingway mond:

“Földi életünk rövidre szabott.

 Élvezzük, rendületlen hittel és ki nem fogyó hálával.”

Mindig is ebben hittem.

Neha nagyon nehez e szerint elni, mert a mai vilagunk alapvetoen nem erre van berendezkedve. Nehez lerazni  a csimpaszkodo stresszt,  a megfelelesi kenyszert, kiszakadni a megelhetesi problemak halojabol es csak ELNI. Nekem a hetvegen valamiert ez most sikerult. Nem tudom meddig tart ez az allapot, de gondoltam gyorsan kepernyore vetem, mielott meg elparologna ebben a nagy melegben:)

Szoval eme eszme fenyeben megemlitenek nehany dolgot, amik talan feludithetnek benneteket egy-egy nyomorultabb nap utan. Peldaul egy figyelemre meltoan szorakoztato es kellemes interjut Till Attilava

Egyszeru,energikus,tisztan lato es mulatsagos ez az ember, a gondolkodasmodja es pillanatok alatt elhiszed neki, hogy csakugy vegigsiklott az eleten. Frissito.

Na meg aztan soha ne becsuljuk  le a wc-n olvasas hatalmat se 🙂 Mert hogy tortent, hogy ama szent helyen olvasgattam a souvenirkent magammal rangatott  Nok Lapja Evszakok (Nyar) ujsagot, amiben Grecso Krisztian irt egy egeszen magaval ragado rovidke kis cikket  A fesztivalok es EN cimmel ,a fesztivalozas hangulatanak miben leterol. Nagyon nehez megragadni egy eleterzest, de ennek az irasnak sikerult

“A fesztivalozas egy alom: a lehetseges egorol szol, egy onfeledt, boldog szemelyisegrol. Arrol a valakirol, akive mindig is szerettunk volna valni” – ezt online nem talaltam…:(

Es akkor ha mar fesztival…Nalam meg mindig dul a Parov Stelar laz, egyre tobb “kincsre” bukkanok a repertoarban , es most mar a szaxofonosba(Max the Sax) is “szerelmes” vagyok. Ugy tunik nekem a jol megtermett energikus, osztrak zeneszek a gyengeim ( tobbek kozott:))

Max the Sax&Parov Stelar

De nem is ez a lenyeg. Hanem a video, amivel zarom is soraimat. 22 masodpercnyi tomor gyonyor, avagy 100.000 francia  ,ha egyutt bulizik…Ez az az energia ami talan semmi massal nem helyettesitheto.

http://www.facebook.com/photo.php?v=3948896959383

Na de most mar nem csacsogok tovabb, legyen szep hetetek, nevessetek sokat, egyetek sok csokit es don’t worry;)

x