A perverz, a miniszter es a soha el nem fogyo sor

2013 március 8. | Szerző:

Na Dragaim,

Az egesz mar hetfon elkezdodott. Egy day off-al nyitottam a hetet, amit a kedvenc beachemen toltottem, ahol a legnagyobb problemam az volt, hogy hogyan keszitsek olyan fotot ,amiben a hevereszo labam es a hullamzo tenger egyarant benne van ugy ,hogy meg a horizont is egyenes legyen… Szoval tok stresszes volt na…:)


Nehany oranyi fetrenges utan haza fele vettem az iranyt, fulemben nem meglepo modon Parov  Stelar bombolt es eppen igen jol ereztem magam,amikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy 60-65 ev koruli fiatalos ( na azert annyira nem…) oreg foszer magyaraz nekem valamit. Mivel epp emberbarat kedvemben voltam, gondoltam jo fej leszek es kiveszem a fulhalit, hagy mondja amit akar.

Majd megkerdezte, hogy ugye en vagyok az a muvesz akinek nemreg kiallitasa volt itt Maltan? Hat gondoltam magamban, Papa, ha tudnad, mennyire vagytam arra, hogy valaki egyszer ezzel a szoveggel leszolitson…de nem,sajnos nem vagyok en semmilyen muvesz, maximum neha muveszies kirohanasaim vannak, de semmi tobb.

Persze nyilvan nem volt  szo itt semmifele kiallitasrol,csak valami nagyon frappans szoveget akart bedobni az oreg. De azert adtam egy eselyt neki, hatha valami ertelmes sul ki a dologbol. Elkezdtunk beszelgetni. Vagyis inkabb jott utanam/velem, szoval nem volt mit tenni. Elmondtam ki vagyok, mit akarok, mit csinalok, honnan jovok.  Erre egybol jott az anekdota, hogy jajj o volt Magyarorszagon Pesten meg Pecsen es micsoda hely, hogy szereti, foleg Pecset, de csudajo hey ho. Orultunk, mint allat.

Mar kezdtem kicsit unni ezt a celtalan bajolgast, gondoltam csak elorukkol mar azzal a libidos temaval,vartam egy kis dumat a magyar lanyok szepsegerol, vagy valami, de semmi. Ellenben megkerdezte, milyen a viszonyom word es excel baratainkkal, en meg bekamuztam, hogy rendkivul jo. Aztan kibokte a Papper, hogy hat o a kormanynak dolgozik, es hogy nekem nem kellene kavezoban dolgoznom, meg hogy majd o nekem segit titkarnoi allast szerezni. Hirtelen mosoly villant az arcomon, euro jelek a szememben es mar csereltuk is a telo szamokat, semmi perverzio, baratsagos kezfogas es hamarosan hiv munka ugyben.

Abszolut deliriumban usztam, hogy te jo eg ilyen meg letezik,persze a masik felem mar kezdte a szkeptikus sutyorgast, hogy ugyan mar, most meg nem mutatta ki a foga feherjet, de aztan majd lehet kesobb bukik ki a dolog lenyege…I can give u a job If u give me a blowjob. 

Szoval volt bennem egy adag ketely, de azert sikerult elnyomnom, inkabb arra tippeltem volna, hogy nemes egyszeruseggel nem fog felhivni.

Nem is hivott. Irt. Ket nap mulva. Arrol, hogy hogy vagyok… Milyen a napom… Milyen jo volt velem beszelgetni…Abszolut nem ertettem minek futja ezeket a koroket, de gondoltam, lehet olyan mint az angolok: udvariaskodnak egy sort, mielott kozlik, hogy eg a haz. Hat vissza udvariaskodtam, erdeklodtem, hogy hogy van. Irta, hogy rendkivul jol bla, bla, have a nice day. Ennyi. De hol a melo ajanlat, oreg???

Tok zavart lettem tole.

Aztan masnap megint kaptam egy uzit, hasonlo sallangszoveg utan, van e kedvem pentek este talalkozni vele. Ennel a pontnal meg a remenyteljes naiv oldalam kb. 5%-ban jelen volt, de nehany ora elteltevel mar a duhongo furia vette at a helyet, hogy mit szarozik velem ez az ember, mondja meg mit akar. Aztan meg nehany ora elteltevel megmondtam neki, hogy bacsi, koszi az invitalast, de mas programom van, legyen szep a napod, oszt csa.

Nem tudom mit akart, lehet nem volt merev perverz csak szereti a fiatal noket, de felhuzott. Ennel meg talan az is jobb lett volna, ha mar a talalkozaskor bedobja a blowjob dumat es akkor legalabb tudtam volna mit is akar. De igy fogalmam sincs. Azota hivott egyszer, de szerintem lassan rajon, hogy inkabb az 50-es haziasszonyok kozott kellene keresgelnie…

Szoval igy kezdodott… Aztan kedden jott a miniszter…

A kedd is igen jol indult. Eloszor is reggel megjelent a busz. Raadasul idoben. Na meg rajottem, hogy van akinek szarabb mint nekem.Ugyanis leult mellem egy stewardess, full sminkben, full hajban, full harisnyas magassarkus mindensegben. En 4.45 -kor kelek, hogy kb. fel ora alatt emberi format oltsek es elinduljak. Neha lustalkodom. Olyankor elmarad az emberi forma es csak elindulok. Na most elkepzeltem, hogy neki, vajon mikor kell kelnie, mire ezt a sok pereputtyot a testere kenyszeriti???Es a teny, hogy van aki jobban szenved mint en, rendkivul felvidamitott. ( Igen tudom ez egy undorito tulajdonsagom, de ez van…) Es meg en akartam stewardess lenni….te jo eg… Mondjuk valoszinuleg jobban is keres mint en:)

Na szoval beertem a munkahelyre, megittam a szokasos ebreszto kavemat es indult a nap. Kb. 9-ig minden renben is volt, aztan kezdtem eszlelni, hogy az osszes fonok – meg Simon is – egyre feszultebb, mindenki oltonyben rohangal fel – ala, pakolnak, tesznek –  vesznek. Szoval egyszer csak megkerdeztem trainer kollegamat, hogy ugyan arulja mar el, mire ez a  nagy izgalom, mire kozolte, hogy a maltai miniszter es kiserete erkezik, meg a tv es minden tartozeka.

Ohhh…na hat szamomra ettol fuggetlenul ment volna tovabb a nap minden gond nelkul, az egyetlen dolog amit egesz nap vartam, hogy vegre szunetem legyen es irhassak szulinapi sms-t  Tesomnak meg Anna baratnomnek es miniszter ide vagy oda engem ez jobban izgalomban tartott.

Na, de a fonokseg nem hagyta, hogy nyugalomban legyunk, ugy terjesztettek a panikot, mint  a leprat es mar lassan fonalat lehetett volna szoni a levelegoben terjengo feszultsegbol. Kozben en manageri utasitasra vakartam fel a ragokat a padlorol, kozben berohantam  a bar moge csinalni nehany flat white-ot, mert a kollegaim kozul senki nem erezte eleg biztosnak a tudasat, ezert mindig engem kertek meg, szoval mar kezdtem teljesen lefaradni. Aztan megjott a brigad es en megkerdeztem az egyik idosebb kollegamat Freddy-t ,hogy melyik O, mire mondta, hogy amelyiknek alig van haja, a legrondabb:D Az igazi hu alattvalo ugye…

Aztan odajott, kezet razott nehany munkatarsammal, en probaltam szelen maradni, mert gondoltam eleg hulyen jonne ki, ha hozzam szolna maltaiul en meg mondanam, hogy : sorry?

Azert nem semmi. Kijovok Maltara es 1 honapon belul mar celebet is latok. Cool. Hat meg az, hogy masnap ertesultem rola munkatarsaktol, hogy akarmennyire is probaltam bujdokolni, csak benne voltam a tv-ben. Ennyi. Aki hirnevre szuletett nem hadakozhat ellene, a sors megteremti a korulmenyeket:)

Aztan a kedd szepen lassan eltelt, de mindenki ugy lefaradt ettol a feszult naptol, mintha egy hete folyamatosan dolgozna. Nekem masnapra izomlazam lett a kavefozestol az ujjaimban, meg a jobb karomban, meg fajt a labam stb. Masnap reggel ugy mentem be dolgozni mint egy csipas macska, szoszerint kozrohej targya lettem mikor meglattak, szerintem lejott, hogy azt sem tudom hol vagyok…Aztan valahogy beindultam.

Majd egy gyors csutortok utan, bekoszontott az ordogi pentek, vagyis a het utolso munkanapja szamomra. Hatarozottan jo nap volt, porogtunk, mi is meg az ido is, aztan olyan 1 ora korul elindult a kaosz. Kiderult hogy aznap nemzeti unnep volt Maltan es az osszes maltai autoba vagta magat, hogy magahoz ragadjon egy bogre kavet, na meg meg az utasok is ittak – ettek volna, szoval megszuletett a soha el nem fogyo sor….

En mindosszesen masfel orat dolgoztam a bar mogott, de azt hittem agyhalalt halok. Eloszor a kedves vendegekkel cseveresztem a penztargep mogul, majd  diszkreten felorditottam a kollegaknak, hogy ” I hate people!” Miutan a kavekat keszito sracok kirohogtek magukat egyikuk atvette tolem a penzelest, es en mentem a kis kavegepemhez. Simon es en nyomattuk a bizniszt, porogtunk. A tej mar elfogyott a hutobol, hoztunk a konyhabol, nem is volt idonk bepakolni a hutobe…de igy is nyoma veszett  gyorsan…Volt egy pillanat amikor mindketten hatra neztunk, hatha elfogytak az emberek, majd tudomasul vettuk, hogy hat nem. Ijedtseggel kevert mosollyal egymasra neztunk es folytattuk…Volt egy masik pont amikor az egesz hely kezdett egy katasztrofa film helyszineve valni. Kisgyerekek orditottak, mindenbol csak a zaj aradt, en mar azt se tudtam mi volt a rendeles, az emberek csak jottek, egyre ingerultebbek lettek, mert varni kellett…De azert jot rohogtunk. Aztan egyszer csak abba maradt…Eljott a  szentseges 4 ora es en vagtattam haza, hogy kezdetet vegye a szabad hetvegem…

Egeszen roviden osszefoglalva  a hetvegemet semmi kulonoset nem csinaltam. Szombaton probaltam regeneralni a testemet, majd shoppingoltam, mivel keddre hivatalos vagyok egy interjura a Zara-ba ( oh jeahhh) es hat oda azert ki kell nezni valahogy. De ez a shopping is inkabb andalgos volt , mint rohanos, csak ugy kenyelmesen, mint az oregek:) Majd este megneztem egy creepy ijesztgetos movie-t  -persze 5000 reszletben, mert mindig meg-meg allitottam, es valami gondolat elterelot neztem, mert kulonben bekaksiztam volna. Ma pedig tettem-vettem, szepitkeztem, meg irtam ezt Nektek.

De persze mindekozben az agyam pattogott. Na nem  eroltetetten csak olyan finoman. Mondjuk ugy figyeltem, hallgattam, atgondoldoltam, konkluziot vontam.

Es most akkor egy huszarvagassal at is csapok a kultura rovatba…melynek mai sztarja, nem egy ember, film vagy konyv, hanem inkabb egy eszme, amit ujra es ujra felfedezni velek sok filmben, konyben es ember gondolkodasmodjaban.

Ez az amit en csak “hedonizmusnak” hivok, de valojaban ez sokkal tobb annal.

Ha nagyon az elejen akarom kezdeni, eleve ez az eszme hozott ide Maltara…Idejottem egy elhetobb elet remenyeben, hogy valamivel tobbet szivhatok magamba az elet esszenciajabol, mint mondjuk Londonban. Bizonyos szempontbol egyebkent nem  is tevedtem.

En alapvetoen abban hiszek amit Hemingway mond:

“Földi életünk rövidre szabott.

 Élvezzük, rendületlen hittel és ki nem fogyó hálával.”

Mindig is ebben hittem.

Neha nagyon nehez e szerint elni, mert a mai vilagunk alapvetoen nem erre van berendezkedve. Nehez lerazni  a csimpaszkodo stresszt,  a megfelelesi kenyszert, kiszakadni a megelhetesi problemak halojabol es csak ELNI. Nekem a hetvegen valamiert ez most sikerult. Nem tudom meddig tart ez az allapot, de gondoltam gyorsan kepernyore vetem, mielott meg elparologna ebben a nagy melegben:)

Szoval eme eszme fenyeben megemlitenek nehany dolgot, amik talan feludithetnek benneteket egy-egy nyomorultabb nap utan. Peldaul egy figyelemre meltoan szorakoztato es kellemes interjut Till Attilava

Egyszeru,energikus,tisztan lato es mulatsagos ez az ember, a gondolkodasmodja es pillanatok alatt elhiszed neki, hogy csakugy vegigsiklott az eleten. Frissito.

Na meg aztan soha ne becsuljuk  le a wc-n olvasas hatalmat se 🙂 Mert hogy tortent, hogy ama szent helyen olvasgattam a souvenirkent magammal rangatott  Nok Lapja Evszakok (Nyar) ujsagot, amiben Grecso Krisztian irt egy egeszen magaval ragado rovidke kis cikket  A fesztivalok es EN cimmel ,a fesztivalozas hangulatanak miben leterol. Nagyon nehez megragadni egy eleterzest, de ennek az irasnak sikerult

“A fesztivalozas egy alom: a lehetseges egorol szol, egy onfeledt, boldog szemelyisegrol. Arrol a valakirol, akive mindig is szerettunk volna valni” – ezt online nem talaltam…:(

Es akkor ha mar fesztival…Nalam meg mindig dul a Parov Stelar laz, egyre tobb “kincsre” bukkanok a repertoarban , es most mar a szaxofonosba(Max the Sax) is “szerelmes” vagyok. Ugy tunik nekem a jol megtermett energikus, osztrak zeneszek a gyengeim ( tobbek kozott:))


Max the Sax&Parov Stelar

De nem is ez a lenyeg. Hanem a video, amivel zarom is soraimat. 22 masodpercnyi tomor gyonyor, avagy 100.000 francia  ,ha egyutt bulizik…Ez az az energia ami talan semmi massal nem helyettesitheto.

http://www.facebook.com/photo.php?v=3948896959383

Na de most mar nem csacsogok tovabb, legyen szep hetetek, nevessetek sokat, egyetek sok csokit es don’t worry;)

x

Címkék:

Tortenet a vilaghires maltai buszokrol, az electro swingrol es Terez anyarol

2013 március 8. | Szerző:

Nos Kedveseim,

Nem csalas nem amitas, foldrajzi  helyzetem megvaltozott, a gumicsizmat tanga papucsra, a Guinnest Cisk-re csereltem ( ezt mellesleg nagyon nehezen viselem:))

Eme blog azert szuletett, hogy rajta keresztul megosszam a neppel, hogy valojaban milyen is ez a toporodott mediterran kis sziget es lakoi.

A megerkezesem koruli haccacaret es pokoli hostel elmenyeket mar magatokba szivhattatok a kis bejelentkezo levelem sorai kozul,  ugyhogy most bele csapok a lecsoba es a mar kesz tenyekrol irok.

Szoval mint azt mar sokan tudjatok szakman belul maradtam. Ugy tunik eletfeladatkent kaptam, hogy almos embertarsaimat ebredesre birjam, ergo kavet fozok. Nem is kis mennyisegben, mert hogy a maltai international airport egyetlen komolyabb kavezojaban, a Costa Coffeeban gyartom a cappucionokat, lattekat, espressokat szoszerint ejjel nappal, mert hogy 24 oran keresztul nyomjuk az ipart.

Na de kezdjuk az elejen.

Megerkezesem napjan, meg telve remennyel es hittel, beadtam nehany helyre az oneletrajzomat a repteren, mondvan, hogy nem lehet eleg koran elkezdeni a munkakeresest.

Aztan persze sehonnan nem csorogtek, de kaptam egy “csodalatos”  munkalehetoseget  San Giljan buli negyedeben, Pacevilleben ( egy mini Ibizat kell elkepzelni – nekem egy szemelyreszabott mini pokol), egy amerikai tipusu hamburgerezoben, hogy fokent ejjelente, csodalatos pincernoi adottsagaimmal elbuvoljem az emberiseget. Fogalmam sem volt, hogy hogyan fog ez nekem menni, mert hogy egyetlen limitem van fizikailag ez pedig a nem alvas. Sok sok ember bizonyithatja ezt a multambol, hogy mennyire gyulolom a kora reggeleket es oszinten megakarok halni az ebredes utani 2-3 oraban, vagy hogy sirni tudok, ha sokaig kell fent maradnom akaratomon kivul, vagy hogy a kialvatlansag  gonosz picsava varazsol es amint kialudtam magam visszater a lehengerlo tunderke:)

De gondoltam lehet nem lesz ez olyan rossz, majd biztos busy lesz ,gyorsan eltelik…Hat nem. 7-2 -ig ket embert szolgaltam ki, raadasul semmibe nem avattak be, hogy  mit hol talalok, mit hogyan kell kezelni, szoval meg ez a ket asztal is megterhelo volt, mert nem igen tudtam a dolgokat…Nem tetszett a hely atmoszferaja se, mert ugyan tok cool, meg ’50-es evek amerika, Elvis plakatok, jo zene, de valahogy ez a hely  is a Coffee Republic betegsegben szenved: elkepesztoen sotet es sut belole az amator hozzaallas .

Azert volt nehany mokas pillanat. 1 mindenkeppen, amikor  is a kis supervisor srac bemutatkozott  es a komoly 150 cm-evel, kozolte, hogy ot bizony Elvisnek hivjak. Mar a termete kovetkezteben mosolyogtato latvany volt, de a  neve mindent vitt. Vissza is kerdeztem, hogy “Sorry, what?” Es megint elmondta, hogy Elvis. Elvis aki egy ’50-es evekbeli amerikai stilusu restaurantban dolgozik. Ehhez aztan kell onironia:) Azt hiszem itt sejlett fel bennem eloszor,hogy Malta tartogat meg mokas meglepeteseket…

De  visszakanyarodva a lenyeghez. Miutan letelt a muszakom ket dolgot ereztem: hogy surgosen talalnom kell egy masik munkat es hogy mi a szart keresek en itt????

A kovetkezo 4 napban off-om volt, szoval megragadtam a lehetoseget es minden erommel munkat kerestem, csak hogy ne kelljen vissza mennem abba a sotet verembe…

Nem tortent semmi.

Mig nem a harmadik napon mint a mesekben kaptam egy emailt, egy Robert nevu tagtol, hogy o ketsegbeesetten probal engem elerni a Costa Coffeebol, de az oneletrajzon levo magyar szamot nem eri el…  -azert testverem, mert az angol nem magyar.. -, de who cares, a lenyeg, hogy jelentkeztel. Majd le is beszeltunk egy interjut.

Oda ertem 5 perc kesessel, mert hogy a busz…ugye… ( es a buszok fontos tenyezoi lesznek meg  a bejegyzesnek…)  tetszettem neki, mondhatjuk, hogy o is nekem. Bar furcsa kis ember,olyan az alakja mint egy bowling babunak, tudjatok, amit elkell donteni a golyoval. Az elso  nehany napban ez nagyon csiklandozta a szam sarkat, nehogy felfele gorbuljon, ha meglatom, de most mar azt hiszem megszoktam:)

Szoval kozolte, hogy az oraber 4.50, mindenhol mashol 4 euro brutto, szoval ugy voltam vele, hogy utazgatas ide vagy oda, a fizetes, es a ceg kulfoldi hattere miatt abszolut megeri a dolog es orommel igent mondtam, o meg orommel felvett proba nap nelkul. Meg is beszeltuk, hogy akkor masnap megyek is 8 orat melozni.

Rendkivul boldog es elegedett volt a kis szivem, de tudtam, hogy meg gyorsan fel kell mondjak a sotet veremben, mert masnap estere mennem kellett volna huzni az igat. Hat megtettem es rendkivul hideg es kimert voltam Elvis kisse konyorgo hangja sem hatott meg, utaltam az egeszet, de muszaj volt, na meg nem is szivesen mentem volna az az igazsag.Szoval megtettem amit megkovetelt a haza, de ok meg tartoztak nekem 1 napi berrel, 27 euroval, amit egyebkent  nehany napja kaptam meg aka. maltai ugyintezes: 27 euro- 1 honap. Lovely:)

Na de a lenyeg a lenyeg meglett az uj melo es egy kicsit biztonsagosabban ereztem magam.

Ami a Costat illeti, roviden jo. Hosszabban nem annyira. Megprobalom kozephosszan elmeselni…

Szoval az elso nap volt nemi kave trainingem, ahol mindenki amulatat kivivtam, mert hogy 2 perc alatt megtanultam, hogy mit hogyan, de aztan szertefoszlattam a csodagyerek hangulatot es kozoltem, hogy hat nem vagyok mar szuz a temaban. Szoval az elso nehany oraban minden jol ment, aztan vartam a  folytatast, hogy trainingelnek a penztargep hasznalatara, a hideg italokra meg hogy hogyan  talaljuk a kajakat, de nem tortent semmi. Az emberek csak jottek, es egy ido utan azt vettem eszre, hogy kedves munkatarsaim elvarjak, hogy kurva  gyorsan tanuljak meg mindent. Eleinte ez nagyon nem tetszett es meg mindig nonszensznek tartom, de miutan tuljutottam a duhomon, atvaltottam problemamegoldoba es legjobb tudasom szerint megprobaltam kitalalni a dolgok menetet.Es megtanultam. Egy csomo mindent meg most sem tudok, de annyira nem is eroltetem, ha kozlik, hogy ezt meg azt csinaljam meg, akkor majd kitalalom hogyan…asszem.

A team nagyon nagy, azt hiszem tobb mint 20 fo. A munkatarsak kedvesek, segitokeszek. Mindenki 16-22 ev vagy 40-50 kozott van, szoval nem igazan az en korosztalyom, no de sebaj. Egyebkent is mindenki azt hiszi 19-22 kozott vagyok, es mikor meghalljak a 27-et majdnem szivrohamot kapnak. Az egyik lanynak ID-t kellett mutatnom, hogy hitelt nyerjen a szavam.Van nehany ember akikkel jobban kijovok es felderul az arcom, ha latom a nevuket a beosztasban.  Peldaul egy 18 eves lany Antonella, aki olyan kis kiralylany tipus, elkepesztoen kedves es nem lehet nem szeretni. Egy masik csajszi Deb, akivel hasonlo a habitusunk es o legalabb 20 eves…Shirley, aki egy 40 ev koruli no, es olyan igazi jotetlelek, segit ahol tud, figyel a masikra es mindig van egy mosolya mindenkinek. Van egy srac, aki elvileg a fonokom, Simon,  22 eves es o trainingelte a nepet, a flat white keszites technikajara. Vele szeretek dolgozni, mert hasonlo az eszjarasunk, allati gyors, egyebkent meg laza, nem veszi tul komolyan a dolgokat, de nagyon profi abban amit csinal.

Persze van 1-2 ember ,aki nem a szivem csucske, egy Yasmin nevu lany, aki alapvetoen kedves, de nagyon szeret fontoskodni, es erzem a zsigereimben, hogy szuletett szarkavaro.

Akivel van es mindig csekkolom, hogy dolgozunk e egyutt az a Bea nevu 50 eves no, aki szereti hasznalni a sweetie , honey es egyeb mezes-mazos kifejezeseket, de amugy mindenbe beleszol, megzavar, kavar, okoskodik es egyaltalan… utalom. Eleinte az hittem lengyel, de mint kiderult, holland….Amugy erdekes teny, o es en vagyunk csak kulfoldiek a teamben. Ez neha zavar. Mert hat sokszor ertelemszeruen maltaiul beszelnek egymassal, de nehany szot mar sejtek mit jelent. Es mindig rohognom kell mikor egy – egy  mondatbol ki- kihallom, hogy “Madonnna“, ez amolyan felkialtas, lightos karomkodas poziciot tolt be a szigeten. Na meg megtanultam non – verbalis jeleket ertelmezni. Peldaul mikor Simon bejott a konyhaba es maltaiul ordibalt mint a sakal es hadonaszott a kezevel, akkor sejtettem, hogy valoszinuleg valamit elbaszcsiztunk. Kiorjongte magat, kiment en meg megkerdeztem valakit, hogy most akkor mi van?

Szoval izgi:) Ami nagyon nem tetszik, hogy nem reg irtam ala a szerzodesemet, es kiderult, hogy az a 4.50 ami be lett igerve, az valojaban 4 euro, nettoban 3.60, es igy mar azert mas a gyerek fekvese, foleg, hogy havi 24 eurot meg berletre is koltenem kell, na meg az utazgatas, mint “elmeny”…es akkor, kerem…

…Holgyeim es Uraim kerem udvozoljek mai blogbejegyzesunk sztarjait, a maltai buszokat!

Abszolut teljesen biztos vagyok abban, hogy sehol mashol a vilagon nem olyan kozponti tema a kozlekedes, mint Maltan. Mig Londoban az idorol beszel mindenki, itt a buszokrol.

Mert hogy itt a buszok vagy jonnek, vagy nem. Ha csak kesnek, az mar egesz nagy megkonnyebbules. Rengeteg peldaval szolgalhatnek, de a “kedvencem”, amikor egyszer 7-re kellett volna mennem dolgozni. Ahhoz hogy beerjek 7 -re, az elso (5:44-es) busszal kell mennem. Ott voltam a megalloban 5:30-ra. Eszleltem, hogy az 5:44 -es busz  meg 6 -kor sem akarodzott jonni, de gondoltam, na majd a 6:14 -es… de az sem jott. A kovetkezonek 6:44 kor  kellett volna jonnie, de ekkor mar betelofonaltam a melo helyre, hogy hat kesni fogok kb. fel orat, mert elkell mennem Vallettaba, hogy onnan valahogy elkeveredjek a repterre. Hat senkit nem razott meg a hir.

Szoval epp vartam a Vallettaba tarto buszt, amikor is 6:28-kor felbukkant a  varva vart X2 -es busz. En meg elegedettlensegemet kicsit sem rejtegetve, megkerdeztem sofor baratomat, hogy ugyan meselje mar el nekem,hogy ez most melyik busz? A 6:14-es vagy a 6:44 -es? Vagy esetleg egy nagyon kesei 5:44 -es? Aztan emberunk elkezdett valamit hebegni – habogni, ugy hogy ott is hagytam es kerestem egy helyet a mozgo jegveremben ( mert hogy a legkondi ellen neha csak ket pulcsival lehet vedekezni…)

Vagy egy masik eset, amikor ejfelre kellet volna mennem dolgozni, de csak kellett volna, mert hogy nemes egyszeruseggel a buszok aznap, abban a  megalloban nem mutatkoztak…Az utolso ket buszom nem jott, aztan probaltam valami ejszaki buszt szerezni, de csak nem ment, pedig ket varosban is ossze vissza gyalogoltam, hogy raleljek, vegul hajnal kettokor enyhen atfutve halalvaggyal feladtam es rettegtem a managerem masnapi bosszujatol. Vegul egesz rendes volt, meg csak ki sem rugott… Na aztan napvilagnal megtalaltam azt a megallot ahonnan esetleg mennek ejszakai buszok, de kiderult, hogy ez a szolgaltatas csak hetvegen elerheto…Szoval leadtam a drotot a fonoknek, hogy csak hetvegen adjon nekem ejszakat. O igy is tett. En meg boldog voltam. Aztan egyik nap magabiztosan battyogtam ki ejfelkor a kavezobol egy szombati munka nap utan, es vartam, hogy megerkezzen a 00:28-ra kiirt night bus.

Na hogyne….Vegul mikor mar hajnal 1 kor sem jott, hazataxiztam 20 euroert. Szoval most majd szolnom kell a fonoknek, hogy csak este 11-ig tudok dolgozni. Hetvegente is…

Az elso nehany bosszanto alkalom utan azonban rajottem, hogy valojaban  ezek a buszok elni tanitanak. A renduletlen hittre es bizakodasra nevelnek 🙂 Hinni kell benne, hogy jon az a busz. Ha meg nem jon, akkor csak szarni bele, mert maskepp kiteped az osszes hajad…

Na de itt nem csak a buszok ilyen lassuak es megbizhatatlanok.Peldaul a maltai ugyintezes is minimum egy kulon novellat erdemelne, biztos hogy a burokracia maltai eredetu szo…

Vagy ugy egyaltalan az emberek mozgasi sebessege. Megall az ut kozepen, nem megy arrebb, toporog, lassu, donteskeptelen, elbeszelget, nem erdekli, “majd raerunk arra meg“…valami ilyesmi. Valaki ezt a habitust  a meleggel magyarazza, hogy egyszeruen keptelenek gyorsabban elni…Nem tudom….Nehez megszokni.

Ami viszont jo ,hogy lenyegeben a customer service itt nem letezik. Peldaul meg egyszer sem szoltak ram a munkahelyen, hogy nem mosolygok:) Persze vasarlokent ez neha idegesito, de ha megszokod, akkor egesz kenyelmes, hogy nem kell mindenkivel bajologni.

Na meg azt is pozitivumkent kell emlitenem, hogy azert nem csunya ez a hely:) Ezt bovebben is kifejthetnem, de nem teszem, mert ugy sem tudnam leirni. Legyen eleg annyi, hogy ha begooglizzatok, hogy Malta,  az ott felbukkano kepek nem kamu photoshop munkak…

Es ugy igazsagos, hogy azert elismerem, hogy ennek a lassu, kicsit butacska mediterran vilagnak meg van a  maga baja.

Rengeteg jo szociofotot lehetne kesziteni, ha tetszik Malta egy szociofoto paradicsom. Peldaul minden reggel, amikor 7-re megyek melozni,fel hatkor ott ul egy csapat bacsi a buszmegalloban, amivel szemben egy templom van. Eleinte azt hittem a buszra varnak, de aztan egyszer csak szertefoszlottak es elindultak be a templomba. Rajottem, hogy ok hajnalonta, a buszmegalloban csak egy kis pletyire gyulnek, gondolom megbeszelik a vilag dolgait, aztan mennek misere. Vagy a bacsi aki minden reggel uszni jar. Mivel ezen a heten mindennap 7 -re kellett mennem melozni, tanuja lehettem, hogy egy 75-80 koruli bacsi ,minden reggel fel 6 tajban uszik egy kicsit a tengerben,csak ugy oregesen, kb. kutyauszassal. Szivmelengeto latvany, vegig nezni minden reggel ezt a kis rutint. ( Ja igen, szoval most mar eltudjatok kepzelni ezt a buszmegallot: elotte a templom, mogotte a tenger.)

 az a bizonyos szent buszmegallo

Vagy peldaul egyik este Sliema fele setaltam a tengerparton, es elmentem egy csapat oreg neni mellett, es meg kicsit fel is nevettem, de nem hallottak szerencsere. Az ut kozepen altak, mind a 4 -en. Korban kb. 70 es a halal kozott, mindegyik vasagyastol 40 kilo. Csini, kimenos ruha, magassarku szandi, ruzs, kis smink, begondoritett haj, kis taska, es korben allva pletyiztek hatterben a tengerrel:) Ha elkeszitem azt a fenykepet, tuti, hogy nyertem volna vele valahol valamit:) Nagyon jo beallas volt.

Az egyik legaranyosabb emelekem itt volt San Giljanban. Szinten ugyanezen az esti setan tortent, hogy elmentem harom kicsi gyerek mellett, akik hazi keszitesu Ice-teat kinaltak 50 centert. Elmentem mellettuk, de aztan visszafordultam, mert nem birtam ki, hogy ne vegyek toluk. Mindegyik kisgyerek korahoz kepest nagyon alacsony novesu volt, igy csak meg aranyosabbak voltak. A kislany olyan 6 eves lehetett ,a kisfiu, aki nagyon elozekenyen kiszolgalt olyan 4 ,es a pici kisfiu, aki meg szinte ki sem latszott a foldbol talan 3, de nem is tudnam megmondani. A 4 ev koruli kisfiu korulbelul 10 perc alatt kihamozott 1 darab jegkockat a hutotaskabol,de nem bantam, mert majd megzabaltam, ahogy koncentralt. Aztan kaptam a teamba mentat, meg rozsavizet, meg mindenfelet. Idokozben persze a nagymama is megjelent, hogy felugyelje az eladast.Vegul adtam nekik 1 eurot, mert megszepitettek a napomat. Bar hirtelen nagyon elkezdett hianyozni az unokahugom…

De talan a legerdekesebb dolog az tegnap tortent velem. Tegnap ugyanis mar x-edik oraja dolgoztam es eleve nagyon kimerulten mentem dolgozni, nem tudom miert, mostanaban nem tudom kipihenni magam. Raadasul a nap is nagyon lassan haladt, es egyebkent sem ereztem tul jol magam a boromben, eppen akkor fejeztem be a breakemet  es hat koztudott,hogy teli hassal keserves dolgozni.

Szoval epp gyujtottem ossze az asztalokrol a koszos edenyeket, teljesen elmerulve e gondolataimban, amikor is az egyik asztalnal ulo kozepkoru holgy megszolitott, hogy “a new dawn is here”. En az almossagtol es a merengestol kodos aggyal hirtelen nem is ertettem mit akar, meg idegesitett is, hogy mit szol ez hozzam. Na nagy nehezen leesett, hogy a polomon levo feliratot olvasta el, en meg elkezdtem magyarazni neki, hogy igen ez most a szlogen, mert hogy ujfajta limonadek vannak… o meg mondta, hogy igen tudja es kozben olyan sejtelmesen mosolygott…

Aztan megkerdezte a nevem, en nagy kelletlenul megmondtam neki, mert meg mindig nem volt kedvem bajcsevegni, kozben leszedtem az asztalat, es ott is hagytam, mert bekellett mennem egy rongyert a konyhaba, mert valaki ledzsuvazta az egyik asztalt. A no meg mindig ott volt es kedvesen mosolygott ram es csak nem hagyott beken.Kerdezte honnan jottem, en meg gondoltam, hogy jo hat legyen, beszelgessunk, legalabb  utana beken hagy es addig sem kell dolgoznom, megy az ido.

Mondtam neki, hogy honnan vagyok. Kerdezte mi hozott ide, en meg mondtam, hogy hat Londonban voltam, nem voltam  boldog, meg az idojaras stb. Meglepoen oszinte voltam vele.  Aztan mondta, hogy o mennyi helyen elt es felsorolt vagy hat orszagot. Egyebkent maltai, es nem is lakik messze tolem, mint utolag kiderult. Mondta, hogy ezt a szigetet az ember vagy szereti vagy nem. Kozep ut nincs. En meg mondtam, hog meg nem dontottem el. Aztan beszeltunk a melorol, mondta, hogy ez hard work, hat mondtam igen, neha az. Aztan meg a csaladrol, es meseltem neki arrol, hogy azzal nem is szamoltam, hogy mennyire fog hianyozni a csaladom Londonbol. Erre meg mondta, hogy hat igen ez  a tenyezo mindig ott van, de altalaban nekunk  – akik kulfoldon vagyunk –  jobban hianyoznak ok, mint mi nekik. Aztan mondta, hogy mindenesetre ez egy jo elettapasztalat, nem? Mondtam, igen. Abba mar nem akartam bele menni, hogy mar eleg tapasztaltnak erzem magam:) A vegen megint megkerdezte a nevemet, most mar nem esett nehezemre elmondani. Megkerdeztem az ovet. Mondta Tereza.Visszakerdeztem: Tulisa?  Azt mondta: “No, Tereza, like Mother Tereza… ” Aztan sok szerencset kivant es mentem dolgomra. Furcsa volt az egesz szituacio. Egyebkent vegig azt hittem, hogy valakit var. Azt hittem, hogy a ferje vagy valakije beallt a sorba kaveert, o meg foglalta a helyet, mert valahogy olyan pozban ult. Az edenyeket is azert vittem el, hogy megtisztitsam neki az asztalt. Utana meg tettem-vettem es kb. 5 perc mulva visszaneztem arra helyre  es mar nem volt ott. Egy csalad ult annal az asztalnal. Es most inkabb nem ertelmeznem ezt a kis tortenetet. Mindenki ertelmezze ahogy szeretne…

Osszessegeben, ahogy az szerintem ebbol az extrem hosszu bejegyzesbol is kiderult, nem kotottem meg beket Maltaval. Meg nem szeretem, de mar annyira nem is utalom.

Az elso nehany hetben a pokol nem tom hanyadik bugyraban ereztem magam, nem egyszer hittem, hogy azonnal megorulok. Hezitalas nelkul mondhatom, hogy eletem eddigi legnehezebb idoszaka volt es tudom, hogy teljesen meg nincs is vege. De lassan  visszatert belem az elet,  es mint egy varazsutesre megtalalt az ihlet is, avagy kovetkezzen a kultura rovat

Ahogyan azt a korabbi blogomban is megszokhattatok, az utolso reszben mindig kultura iranti szenvedelyemnek hodolok, es beszelek engem inspiralo emberekrol, filmekrol, zenekrol.

Mai vendegunk egy osztrak DJ, akinek a zenejevel meg egyetemista koromban ismerkedtem meg, es mar akkor felkeltette az erdeklodesemet, de egy majdnem koncertnel es 1-2 szamnal nem jutottam tovabb ( bar azok orok szereploi voltak az mp3-nak)

Aztan most valahogy elboklasztam a youtubon es rabukkantam a legfrissebb The Princess nevet viselo albumra. Bele-bele hallgattam es egy ido utan mar csak azt vettem eszre, hogy nem tudok leallni rola.

Parov Stelar az electro swing, gyerek cipoben jaro mufajanak az atyauristene. Nehany nap alatt erosen belemasztam a discographyajaba es elkepedtem. Egyreszt azon, hogy soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen mufajt lehet muveszi fokon uzni. Masreszt, hogy  – es azt hiszem ebben rejlik a dolog varazsa –  ez egy rengeteg energiat ado, es nagyon pozitiv mufaj. Mivel agyban folyamatosan bulizol a zenere, pozitiv kepek jelennek meg elotted, na  meg persze nem igen birsz a seggeden maradni, ha meghallod:) A lassabb dalok, pedig nem melankolikusak, inkabb relaxalnak.

Ahogy azt fentebb irtam az electro swing meg gyerek cipoben jar es valoszinuleg a rengeteg fellepes es turne ellenere a zeneszek meg nem elszalltak ( vagy legalabbis nem tunnek annak ) ahogy a jegyarak sem. A legutobi Londoni showra peldaul 20 font volt a jegy. A Quimby tobbet kert mikor legutobb a gumicsizmak foldjen jart. Oszinten kivanom, hogy ennel nagyobb nepszerusegnek soha ne orvendjen se az electro swing se a Parov Stelar Band🙂 Bar utana olvasva a temanak talaltam nem egy utalast az egyre terjedo vilagmeretu “jarvanyra”.

Na de most mar megyek az hiszem, miutan megirtam a vilag leghosszabb blogbejegyzeset!

Legyetek rosszak, egyetek sok csokit, es don’t worry!

Kommentelhettek is,ha van kedvetek.

take care, x

Címkék:

Legutóbbi hozzászólások

    Archívum

    2025. július
    h k s c p s v
    « Már    
     123456
    78910111213
    14151617181920
    21222324252627
    28293031  

    Blogkövetés

    Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

    Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

    Üzenj a blogger(ek)nek!

    Üzenj a kazánháznak!

    Blog RSS

    Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!